Hiperaktív a gyerekem. Mit tegyek?!
Minden gyerek más, mint a többi. De van, amelyik nagyon más! A másság gondot okoz a családnak, a környezetnek, a pedagógusoknak - és a gyereknek is. Írásunkban a viselkedési vagy tanulási zavaros gyerekről olvashatnak.
Mióta megszületett a kicsi, felborult a család élete. Huszonnégy órás szolgálat van a kisördög mellett. Minden zajra felriad, éjjel sokat sír, nappal is szórakoztatni kell. Egyszer alig eszik, máskor meg rengeteget. Amióta mászni tud, mindenhol ott van, nyüzsög, és követelődzik. Nem ismeri fel a veszélyeket, nem tanul a hibáiból, a hangulata folyton változik. Az oviban nehezen barátkozik, sokszor tiszteletlen, hangoskodik, akaratos. Nem játszik kitartóan, nem szeret rajzolni, gyurmázni. Az iskolában a bajok fokozódnak. Nem figyel, szétszórt, mindent elhagy, folyton bohóckodik. Nehezen olvas, a matekot folyton elszúrja valami figyelmetlenség miatt. Pedig okos, minden szakember ezt mondja.
Minden tizedik
Szinte minden iskolai osztályba jut egy-két ilyen "problémás" gyerek, aki megnehezíti a többiek előmenetelét és a tanár munkáját is egyben. Mi lehet az oka a jelenségnek? Nagyon sok elmélet látott már napvilágot a problémáról, rengeteg okot és elnevezést ismerhet meg, aki elmélyül a szakirodalomban. Ma egy jól körülhatárolt elnevezést használunk: viselkedési és/vagy tanulási zavar. (A törvény ezt a "más fogyatékosság" kategóriába sorolja.) A legtöbb szakember úgy gondolja, hogy egy nem körülhatárolható, minimális agysérülés tehető felelőssé a problémahalmazért. Az ok lehet koraszülés, túlhordás, elhúzódó vagy rohamos szülés, betegség a terhesség második trimeszterében, a gyermek halmozott megbetegedései kétéves kor alatt, és így tovább. A lényeg az eredmény. Nagyon nehéz együtt élni egy ilyen kis fickóval, és sokszor neki is nehéz elviselni önmagát. Nagyon fontos, hogy tudjuk: ezek a gyerekek nem szándékosan nehezítik meg környezetük életét. A probléma hátterében jól kimutatható észlelési, mozgás- vagy egyéb zavarok állnak. Ezen eltérések jó része már kiskorban feltérképezhető. Türelmes, szeretetteli, de egyben következetes neveléssel jelentősen javíthatjuk a gyerek esélyeit. Ha az érzékelő-, mozgásos képességek érése jelentősen elmarad a kortársakéitól, korai fejlesztésre, szakember által irányított foglalkozásra van szükség. Ha idejében fény derül a problémára, könnyen lehet, hogy iskoláskorra már rendeződnek a dolgok.
Tünete a "rosszalkodás"
Ez a legfeltűnőbb jel, annak ellenére, hogy ezt tulajdonképpen a sok kudarc, a környezettől érkező negatív értékelés váltja ki. Melyik szülő hagyja szó nélkül, hogy a gyermek rendszeresen kiborítja a kakaót, nekimegy a társainak, vagy feldönti a kisebb bútorokat? Pedig eleinte mindez nem szándékosan történik, egyszerűen az észlelési és mozgáskoordinációs zavar eredménye. De: ha valakinek sokat mondják, hogy rossz, végül beadja a derekát, és valóban rossz lesz!
Lehet, hogy a gyereknek egyensúly-érzékelési zavara van, és abban is bizonytalan, hol vannak a testének határai. Ezért összerendezetlen, ügyetlen a mozgása. Gyakori, hogy nem tud a térben jól tájékozódni, a jobb-bal, fent-lent irányokat megkülönböztetni. Ebből következnek a későbbi írás-, olvasás-, számolási zavarok. Sokszor nem tudja elkülöníteni, hogy mi a lényeges és mi a lényegtelen, ezért nehezen emel ki egy ábrát a háttérből, és a legkisebb zaj is eltereli a figyelmét a tanár beszédéről. Előfordulhat, hogy mindehhez gyenge ritmusérzék, rossz zenei hallás is társul, ami nem csak művészi pályafutását teszi kétségessé, hanem jó esélyt ad arra is, hogy rossz legyen a helyesírása.
E zavaroknak már korán felismerhető jelei vannak. Forduljunk szakemberhez, ha a gyermek mozgása bizonytalan, ügyetlen, ha még nagycsoportos korára sem alakul ki, hogy jobb- vagy balkezes lesz-e. Ha rajzainak színvonala nagyon elüt kortársaiétól, ha beszéde nem tiszta. Sok óvónő már elég tájékozott ezen a területen, és föl tudja mérni, hogy szükség van-e speciális fejlesztésre. Fontos tudni, hogy ezek a tünetek olyan gyerekeknél is megjelenhetnek, akiknél nincs idegrendszeri eltérés. Az ingerszegény környezetből, alacsony nyelvi kultúrájú családból érkező gyermek - vagy ha túlóvó, túlvédő nevelői légkör uralkodik a családban - is produkálhat hasonló tüneteket, de ott a környezet hibáztatható az állapotért. Hasonló problémák jelentkezhetnek nagyothalló, gyengénlátó gyerekeknél is. Ezekben az esetekben természetesen más típusú terápiára lesz szükség.
Megelőzhető?
A születéstől kezdve "problémás" gyerekre különösen oda kell figyelni. Mindenféleképpen megfelelő ingermennyiségről kell gondoskodnunk, hogy elősegítsük az idegrendszer érését. Az első évben a legfőbb inger a szülő. Sok mondókával, énekléssel, ritmikus játékokkal segíthetjük a nyelvi és zenei készségek fejlődését. Ringassuk, hordozzuk sokat a babát. Használjunk hordozókendőt, akár otthon is - ezzel stimuláljuk az egyensúlyközpontot, és segítjük az idegi kapcsolatok kialakulását. Később teremtsünk olyan környezetet, ami mozgásra indítja a gyereket. Legyen otthon nagy tér a mozgáshoz, matrac a bukfencezéshez, bordásfal, hinta. Ha erre nincs lehetőségünk, járjunk minél többet játszótérre, játszóházba, és hagyjuk, hogy kiugrándozza magát. Ne féltsük, ne tiltsuk, csalánba nem üt a mennykő! Később engedjük, hadd sportoljon, de ne várjunk el tőle kiemelkedő sportteljesítményeket.
Játsszunk társasjátékokat, ügyességi játékokat, körjátékokat és mindent, amit lehet, hiszen minden játék fejlesztő játék. Csak egyet ne felejtsünk el a nagy megelőzésben: minden embernek szüksége van néha magányra, elmélyült gondolkodásra, döntési lehetőségre. Éljünk úgy együtt, hogy ne telepedjünk rá az életére. Ennek az egyensúlynak a megtalálása a legnagyobb művészet a szülői mesterségben.
Utolsó kommentek