A kamaszkor 

Nem könnyű időszak a kamaszkor sem a gyereknek, sem a szülőknek és a környezetnek. A korábban még kedves és mindig szófogadó, gyakran még megijedő kisgyermek a testi és lelki változások következtében akaratának erejét kezdi próbálgatni, és képes akár minden ellen lázadni.

Kamaszkorban az addigi, viszonylag kiegyensúlyozott gyermeki, gondtalan lét összekavarodik. A testi és lelki változások felborítanak mindent. A kamasz, természetéből adódóan minden ellen lázadni kezd. Vitatkozik, és kérdőre von mindent és mindenkit. Viselkedésével és külsejével is különbözni akar a felnőttektől. Meg kell küzdenie nemi szerepéért. Férfivé, nővé kell válnia.

A korai szexualitás inkább riasztó, örömtelen és félelmet keltő. Gyakran ettől remélnek megoldást a magányukra, ettől várnak szeretetet, mert igen gyakran ennek hiányától szenvednek. Az udvarlás, a gyengédség szinte ismeretlen fogalom ma már. Ezt is a felnőtt környezettől tanulják, gyakran a saját közvetlen környezetüktől.

A serdülő túlzásokba esik, gyakran provokál. Lerázza a simogató kezet, mert ő már nem gyerek, közben belül mindennél jobban vágyik a szeretetre és az elfogadásra. Ezt jó, ha sose tévesztjük szem elől.

A kamaszt nem könnyű szeretni, mert tüskés. Hangulata egyik percről a másikra változik. Könnyen kerül rossz társaságba, mert könnyen csábul. Könnyen lelkesedik, és könnyen feladja. Ám ugyanúgy nyitott a jóra, az értékre, az érdekesre és a tudásra! A felnőttek felelőssége, hogy rá tudják-e segíteni erre az útra. Nem azért van annyi deviáns gyerek, mert őket csak a rossz vonzza, hanem mert nem tudunk nekik elegendő pozitív perspektívát mutatni! Ebbe nem lenne szabad lustán belenyugodni, mindenért a kamaszt hibáztatva.

Minél ingerültebben és fensőségesebben szidjuk őket, annál inkább nincs igazunk… Tartsunk előbb önvizsgálatot. Tiszta a lelkiismeretünk? Megtettünk érte mindent? Szerettük? Szeretjük? Kimutatjuk? Vagy csak elhalmozzuk tárgyakkal, anyagi javakkal, saját bűntudatunkat csökkentendő…

"A szülő utolsó esélye"

Ez az időszak az utolsó lehetőség arra, hogy az esetleg eddig elszalasztott szeretet gesztusokat megtegyük felé. Az elkövetett nevelési hibákat korrigáljuk. Ne önmagunk frusztrált, kihagyott életesélyeit akarjuk megvalósíttatni általa.

Őt fogadjuk el, őt szeressük olyannak, amilyen. Ezzel tudunk a legtöbbet tenni érte és ezt egész életével meghálálja, ha kinő a kamaszkorból. Addig pedig sok türelem és nagy szeretet-tartalék szükségeltetik. Születésétől fogva össze tud gyűlni a szükséges mennyiség. De el is tud sorvadni, ha felemészti a sok párkapcsolati és egyéb megoldatlan élet-konfliktus.

Erről se a serdülő tehet! Kíméletlen kritikájával gyakran ő készteti a környezetet arra, hogy az addig szőnyeg alá sepert, megoldatlan helyzetekkel nézzenek szembe. Sok házasság borulhat fel, vagy éppen javulhat meg éppen emiatt.