A válás hatása gyerekre

Azokat az ismereteinket, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy miként hat a válás a gyerekekre, egy amerikai kutatócsoportnak köszönhetjük, akik a 70-es években viszonylag nagy létszámú, különböző életkorú gyerekeket és családjaikat vizsgálták a válási krízis idején, majd 1,5 és 10 év múlva is. Alapvető megállapításaik azóta is irányt mutatóak a témával foglalkozó segítő foglalkozásúak számára.
A Wallerstein-Kelly vizsgálat legfontosabb elemeiből a következőket tudjuk:
A válást követő érzelmi és magatartási zavarok normál reakciók.
Ezek a reakciók átmenetiek, általában egy évig tartanak a szétköltözést követően.
Ezeknek a reakcióknak a jellege elsősorban a gyerek életkorától függ.
A gyerekek 1-2 év múlva kiheverik a válást, érzelmi és magatartási reakcióik nem különböznek más élethelyzetű társaikétól, ha megvalósulnak a következő feltételek:
- kiegyensúlyozott, folyamatos, megbízható kapcsolattartás mind a két szülővel
- fennmarad a családi élet rendezettsége
- a gondviselő szülő mentálisan, pszichésen regenerálódott a válási krízis után.
E három ismérv egymással szorosan összefügg, egymást gyakran feltételezi.
Mit jelent ez a gyakorlatban a segítők számára?
Tudnunk kell, hogy nincs olyan tökéletes, intelligens válás, amit nem érez meg a gyerek. A gyerek fájdalmának, haragjának kifejezése természetes, normál reakció és nem betegség. A gyereket gondozó pedagógusnak ismernie kell a gyerek családi életében kialakult változásokat, hogy a tapasztalható érzelmi tüneteket megfelelően tudja értékelni. A válás tényének, és lépéseinek elhallgatása nem segít a gyereken. Érzékeny antennáival figyeli a családi életet, sokkal többet tud, mint amit feltételeznek a szülők róla. A bizonytalanság, a szándékos megtévesztés, amit gyakran a szülők a gyerek érdekében próbálnak tenni - fokozza szorongását.
Inkább az tűnik kóros jelenségnek, ha a gyerek látszólag egykedvűen reagál a válás tényére, olyan mélyre elássa fájdalmát, hogy az már nem is észlelhető, ily módon próbál szüleire tekintettel lenni. Nekik akar segíteni, miközben feláldozza saját pszichés egészségét.
A válást követő érzelmi reakciók átmenetiek. Nem tartható az a nézet, hogy a válás ténye alapvetően és negatívan befolyásolja a gyerek későbbi sorsát, pszichés egészségét. A vizsgálatok szerint az egyszülős és az újra házasodott családok is képesek megfelelő környezetet biztosítani a gyerek fejlődése számára. Ahhoz, hogy a válásra adott reakciók átmenetiek legyenek, és a tünetek ne legyenek elhúzódóak bizonyos feltételeknek teljesülniük kell, és ehhez kell gyakran segítség a családok számára.
Az egyik legfontosabb megállapítása a Wallerstein-Kelly vizsgálatnak, hogy a válás utáni érzelmi reakciók jellege elsősorban a gyerek életkorától függ. Négy életkori csoportot különítettek el.
Az első az óvodáskor, a 3 és 6 év közötti időszak. Ebben az életkorban a legjellemzőbb az elszakadási félelem felerősödése válás során, a gyerek elveszti biztonságérzetét, a szokásos elszakadási helyzeteket nehezen viseli, óvodai búcsúzkodás, esti lefekvés stb. Gyakran előfordul, hogy a gyerek egy korábbi fejlődési szakaszra esik vissza, ismét bepisil, gyakrabban szopja az ujját. Énközpontú világában az egyik szülő távozását visszautasításnak éli meg, a gyerek elveszítheti saját szerethetőségébe vetett hitét.
A kisiskoláskorra 6-8 éves korban legjellemzőbb a szomorúság, a harag, vágyakozás az elköltözött szülő után. Ebben az életkorban a harag nem konkrét személyre irányul, inkább diffúz. Gyakran panaszkodnak a pedagógusok, hogy ezek a gyerekek nehezen koncentrálnak, rosszul kezelik az agressziójukat, rugdossák a falat vagy a padot.
A nagyobb iskolás gyerekeknél, a 9-12 év közöttieknél azt vették észre, hogy haragjuk erőteljesebb, és inkább meghatározott személyre irányul. Gyakran élesen elítélik valamelyik szülőt, és olyan helyzetbe keverednek, hogy az egyik szülő oldalán részt vesznek a másik szülő elleni harcban. Ebben az életkorban fordul elő gyakran, hogy a gyerek nem akar menni a kapcsolattartásra. Erőteljes lojalitás konfliktust él meg. Úgy érzi, egyik szülőhöz való kötődése kizárja a másikkal való kapcsolatot. Feltétlenül szakszerű segítséget igényel ez a helyzet. A szülők válása, a korábbi családi struktúra felbomlása megzavarja a gyerek formálódó identitását, az értékrendszer stabilitását. A gyereknek az az érzése, hogy nincsenek szabályok, gyakran fordulnak elő magatartási zavarok ebben az időszakban.
A serdülőkorú gyerek a szülők válása esetén nem tudja saját tempójában váltogatni a felnőtt és gyerek szerepeit, ezért vagy késik a leválása, otthonülő lesz, kevés kortárskapcsolattal, túl sokáig gyerek marad, vagy túlságosan gyorsan válik felnőtté, éretlen szexuális kapcsolatokat köt, azért is, mert hiányozhat a család szabályozó ereje. Önértékelési, partnerkapcsolati problémák felerősödése jellemzi ebben az életkorban a szülők válására adott reakciót.
A gyerekben minden életkorban előfordulhat bűntudat, különböző formában és tartalommal. A gyerekek gyakran úgy érzik, a szüleik miattuk váltak el, ők nem viselkedtek megfelelően, gyakran voltak viták a gyereknevelés körül. Néha úgy vélik, a szülők válása büntetés, mert előfordult, hogy rosszakat gondoltak róluk. A gyerekek bűntudatát feltétlenül oldani kell. A szülők fontos feladata biztosítani a gyerekeket, hogy a válás nem miattuk történt, ők nem tehetnek róla. Súlyos hiba megterhelni a gyerekeket azzal a gondolattal, hogy a válás csak miattuk, az ő érdekükben történt. A gyerek alapvetően lojális mindkét szülőjéhez, ennek az érzésnek a megsértése történik ilyenkor.
A válási reakciók megfelelő szülői viselkedés esetén egy idő múlva csillapodnak, a gyerek ismét képes az életkorának, fejlődési szükségletének megfelelő feladatokkal foglalkozni, nem fogja minden "vegyértékét" a szülők kapcsolata lefoglalni. A szülőknek ennek érdekében a következőket kell tenniük:
- Minél hamarabb elmondani a válás tervét, ha már biztosan eldöntötték, nem szabad sokáig bizonytalanságban tartani a gyereket. Legjobb, ha azt tudják mondani "apu és anyu már nem szeretik egymást úgy, mint régen, nem akarnak együtt élni, de a gyereket továbbra is mind a ketten szeretik, ő nem tehet a válásról és mind a két szülővel továbbra is rendszeres lesz a kapcsolata." Minél hamarabb konkrétumokat kell mondani, ki hol fog lakni, kivel, mi változik, mi nem a tágabb családdal kapcsolatban is. Ezek olyan kapaszkodók, amire feltétlenül szüksége van a gyereknek.
- Több válással foglalkozó szerző fontosnak tartja, hogy a gyereknek életkorának megfelelő magyarázatot kell adni a válás okáról, ez segít abban, hogy ne önmagát hibáztassa.
- Feltétlenül el kell kerülni a másik fél ócsárlását, szidalmazását. Gyakran tapasztaljuk, hogy valamelyik fél fájdalmában a gyerek előtt leértékeli a kapcsolat egészét, bosszúvágyat hangoztat. Ez a viselkedés tartósan fennállva megakadályozza a veszteségélmény feldolgozását, az illető belemerevedik a gyászba. Az ilyen típusú érzelmi megnyilvánulás gyakran komoly akadálya a kiegyensúlyozott kapcsolattartásnak is. Időnként terápiás segítségre is szükség van, ahol lehetőség nyílik a kapcsolat pozitív elemeinek beépítésére és a saját felelősség feltárására, elismerésére. A válással való megküzdés forgatókönyve korábbi veszteségek kezelésének mintájára hasonlít, de gyakran szükség van a viselkedési repertoár bővítésére, változtatására.
- A gyerekek sokszor azt hiszik, hogy valamit tenniük kell, hogy a szülők újra összekerüljenek, megpróbálják kibékíteni vagy betegséggel, rosszasággal összehozni őket. Ezekről az újraegyesítési fantáziákról a gyerekeknek fokozatosan le kell mondani, és nagy hibát követ el az a szülő, aki ezt kihasználva, a gyermekkel mint eszközzel próbálja megmenteni házasságát.
Legfontosabb feladata a szülőknek a folyamatos, rendszeres, megbízható kapcsolattartás kialakítása és fenntartása. A vizsgálatok szerint minél kisebb a gyerek és minél tovább húzódik a vita ekörül, annál valószínűbb, hogy sérül a szülő-gyerek kapcsolat. A kapcsolattartás fontos része, hogy a szülők felül tudjanak emelkedni saját sérelmeiken, és képesek legyenek a gyerek érdekeire figyelni. A gyereknek az az érdeke, hogy szeretetet adhasson és kaphasson mind a két szülőtől. A válás egy sokkoló élmény a gyerek számára a szeretet ideiglenességéről, a kapcsolattartás során arról kell meggyőződnie, hogy a szeretet nem vész el, csak két külön lakásban lakik. Nagyon fontos az az intézményi háttér, amelyik képes segíteni ezt a folyamatot, nagy jelentőségű tevékenység, amit a Kapcsolatügyeletek munkatársai végeznek, immár sok helyen az országban.
A családi élet rendezettsége azt jelenti, hogy a válás után nem jó, ha alapvetően megváltozik az élet menete, a szabályok, a normák. A gyerekeknek az a megfelelő, ha viszonylag hasonló körülmények között élhetnek tovább.
A harmadik fontos feltétele a gyerek válás utáni rendbejövetelének, az őt gondozó szülő lélektani felépülése, regenerálódása. Az egyszülős helyzet kezdetben igen sérülékeny, nemcsak azért mert egy embernek kell olyan terheket viselni, amelyek kettőre vannak méretezve, hanem azért is, mert annak az embernek kell vigasztalni a gyereket, aki általában maga is nagyon rossz helyzetben van, többféle tekintetben is. Rendkívüli jelentőségű a tágabb család támogatása, a társadalmi környezet támogatása, elfogadása. Fontos szerepe lehet ebben a folyamatban az önsegítő kluboknak, csoportoknak. A hasonló élethelyzetben lévők igazi bátorítást, segítséget adhatnak egymásnak ebben a nehéz élethelyzetben.
Ezek az ismeretek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megfelelően segítsük a válási krízisben hozzánk forduló felnőtteket és gyerekeket.